Az álomlakás fogalmáról és milyenségéről biztos vagyok benne,hogy már mindenki álmodozott,még ha nincs is lakberendezői vénával megáldva,vagy különösebben nem érdeklik az ilyen irányú dolgok.Mert hát otthonra mindenkinek szüksége van,és nem mindegy hogy milyen légkörben is élünk.Sokszor elképzeltük,hogy milyen lesz a falak színe,honnan vesszük a bútorokat,hol helyezkedik majd el az otthon.Attól függetlenül,hogy képzeletünk egy New Yorki loftba, Provancei chateuba vagy egy Toszkán kúriába repít minket,egy biztos,hogy az adott képzelgő számára az otthon miliőjét,és melegséget kell sugallnia.Az én vágyaim tárgya egy párizsi magas belteres lakásban ölt testet,lehetőleg a Szajna partján vagy a Montmarton,kilátással a Sacré Coeur bazilikára. Így hát leültem és végre megterveztem azt ami eddig csak a gondolataimban élt.Egyidejűleg érezhető benne a mindet átható modernizmus és az azt megfékező,elnyomást nem tűrő klasszikus stílus.Szeretem ezt a hangulatot,egyszerre megnyugtató és impulzív,puritán és otthonos.Szélsőséges,pont mint én.A tekintet szinte szárnyal a rengeteg fehér textilen ami a falakat borítja,és néha megáll az azokból kibúvó fekete lámpák tányérján.
Ez az éteri miliő pihenésre,és megnyugvásra csábít,de mellette egy perce sem hagyja lankadni az ember kreativitását.Jelenleg ez álmaim tárgya,szinte már ott is érzem magam,a Szajnát nézve kezemben egy csésze forró kávéval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése